Prológus

Sziasztok!

 Az igazat megvallva fogalmam sincs, hogy, mit kell egy blog kezdésénél mondani, szóval ezt most mellőzném is, ha lehet. Itt a prológus, olvassátok szeretettel! Igyekszem majd minél előbb hozni a részeket, de sajnos mindjárt kezdőik a suli, így egyelőre nem tudok biztosat mondani. Addig is kommenteljetek, pipáljatok! Bízom bennetek, srácok!

Bridzsi xxx

  Az különböztetett meg a többi korombeli lánytól, hogy valami oknál fogva szerettem a focit, a hideg sört és a béna, lövöldözős filmeket. Hangosan beszéltem, szerettem pacsizni, és nem érdekelt sem az alakom, sem az, hogy milyen ruhát hordok, hogy áll a hajam, vagy épp elkenődött-e a sminkem. Teljesen más voltam, mint azok a merev arcú, kifestett Barbie-babák.

  Mikor anyám tudtára adtam, hogy odavagyok a fociért, úgy nézett rám, mintha földönkívüli lennék, és szerintem azon gondolkozott, nem késő-e még, hogy beadjon egy intézetbe. 

  Fiúkkal haverkodtam - legalábbis én haveroknak neveztem azt a sok őrültet, akikkel volt merszem az utcán mutatkozni. Persze, már akkor rájöttem, hogy nincs fiú és lány között barátság, mégis belementem a játékba. Nem mondtam senkinek, de akkoriban kisebb önbizalomhiánnyal küzdöttem, az pedig, hogy majdnem az összes haveromnak "megvoltam", csak javított az önbecsülésemen. 

  Anyám párszor a pofámba vágta, hogy csalódott bennem, de nem teljesen értettem a kiborulását, ugyanis nem volt mihez képest csalódnia; mindig is ilyen voltam.

  És terveztem is ilyen maradni, csakhogy jöttek a nehezebb idők. Konkrétan választás elé állított, miszerint vagy eltartom magam, vagy beiratkozom az egyetemre. Mindez az érettségi után történt. Más drága autókat kapott, én meg ezeket a béna ultimátumokat. 

  Muszáj volt megváltoznom. Eltávolodtam a barátaimtól, újakkal ismerkedtem meg. A kollégiumban kisebb önállóságot tanultam, ugyanakkor minden szokásomat megtartottam. Legfőképp a foci imádatát.

  Más azonnal rávágta, hogy szánalmas divatdrukker vagyok, de rólam lepergett a legtöbb bántó szó. Én pontosan tudtam, mit jelent számomra az egész, ez pedig bőven elég volt. Ezért nem is dicsekedtem vele túlságosan. Azt hitték a játékosok helyes pofikája miatt nézem végig a kilencven percet, és fogalmam sincs arról például, hogy mi az a les. "Akinek nem inge, ne vegye magára" - gondoltam. 

  A csapat, amelynek akkor szurkoltam, még ma is a kedvencem - szívemen viselem a sorsát. És ez szó szerint igaz, ugyanis egyetemi éveim alatt - lévén már rég húsz éves - varrattam egy tetoválást a mellkasomra. Pont oda, ahol a szívem van. A logót ábrázolja. A csapatét, melyet úgy hívnak: Borussia Dortmund.

  Csak én tudtam jól, de igazi szurkoló voltam. A csapatmezben, és sállal a nyakamban néztem végig minden meccset, és sírtam, legyen sző győztes, vagy akár vesztes találkozóról. Nem néztem, hogy melyik játékos mennyire jól néz ki. A csapatmunka, az összjáték, a kitartás, a technika, minden egyes földre hullott izzadságcsepp; ezek voltak azok, amiért ott voltam. Iszonyatosan bántam, azonban, hogy ezt csak lélekben tudtam megtenni, de nem álltunk olyan jól anyagilag, hogy kétszázeurós meccsekre menjünk. Anyám, pedig, amúgy sem támogatta ezt a foci-őrületet, és puszta túlbuzgóságnak tudta be az egészet. "Majd elmúlik" - mondogatta.

  A Semmelweisen végeztem. Államilag támogatott ösztöndíjakat kaptam, és orvos lett belőlem. Hivatalosan sebész lennék, vagy mi a franc. 

  Most huszonöt éves vagyok, kissé visszafogottabb életet élek, mint tinédzser koromban. Anyámnál és az új pasijánál lakom, amit, őszintén, kissé már szégyellek. Nem szeretnék már élősködni rajtuk. 

  Költözni akarok.

  Na, persze nem a szomszédba, még csak nem is épp másik városba; én oda akarok menni, ahol így, BVB szurkolóként, igazi otthonra lelhetnék - Dortmundba vinne utam. Lakásom lesz, munkám, és jól élek. Persze, hiányozni fog a pezsgés, a buli, de a beilleszkedésre kell majd koncentrálnom. Elkezdem az életem; azt az igazi nagybetűset. 

  Minden megváltozik majd itt, álmaim városában. Mikor felszállok arra gépre, amely oda visz, még csak nem is gondolom, hogy a kedvenc focistámmal ekkora történelmet írunk majd. Ha kíváncsiak vagytok rá, kövessétek figyelemmel a sztorimat!

   A nevem Polyák Vanda, és egy vérbeli Borussia Dortmund drukker vagyok.